Töltés
  • ADÓSZÁM: 18383128-2-04
  • BANKSZÁMLASZÁM (otp): 11733003-20120849
  • E-MAIL: INFO@CSABAIALLATVEDOK.HU
  • Deviza (otp): 11763330-21777884
  • BIC (SWIFT) KÓD: OTPVHUHB
  • IBAN: HU21 1176 3330 2177 7884 0000 0000

Állatvédelmi jogi szabályozás

Az állatvédelmi jogi szabályozásról.

 

Helyi rendeletek

Békéscsaba Megyei Jogú Város Közgyűlésének 8/1995. (II.16.) sz. önkormányzati rendelete a haszonállattartásról szóló 33/1993. (V.27.) sz. önkormányzati rendelet módosításáról és egységes szerkezetbe foglalásáról

 

Békéscsaba Megyei Jogú Város Közgyűlésének 20/2000.(V.11.) önkormányzati rendelete egyes önkormányzati rendeletek módosításáról1

 

Békéscsaba Megyei Jogú Város Közgyűlésének 34/1993.(V. 27.) önkormányzati rendelete az ebtartásról és a haszonállatnak nem minősülő állatok tartásának szabályozásáról

 

 

Az önkormányzatok kóbor állatokkal kapcsolatos kötelességei

1991. évi. XX. Tv. A helyi önkormányzat és szerveik feladat és hatásköreirõl, 40. §: A települési önkormányzat kötelezõ feladatként gondoskodik: a)-c) a kóbor ebek befogásáról, õrzésérõl, értékesítésérõl vagy ártalmatlanná tételérõl

1995. évi XCI. Tv., Az állategészségügyrõl: 42. §, 2. bek., A települési önkormányzat állategészségügyi feladatai: b) a település belterületén a kóbor ebek befogása, õrzése, értékesítése vagy ártalmatlanná tétele

1996. évi XXV Tv. A helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról, Melléklet, Alapvetõ lakossági szolgáltatások: 9. “a település belterületén a kóbor ebek befogása, õrzése, értékesítése vagy megsemmisítése … az egészségügyi szempontból veszélyes állatok … kiirtása”

 

 

A szabálysértésekről szóló Kormány rendelet

Veszélyeztetés kutyával:

3. § (1) Aki a felügyelete alatt álló kutyát

a) a település belterületén felügyelet nélkül bocsátja közterületre, illetőleg kóborolni hagyja,

b) természeti vagy védett természeti területen, illetőleg vadászterületen – a vadászkutya kivételével – póráz nélkül elengedi vagy kóborolni hagyja,

c) szájkosár és póráz nélkül közforgalmú közlekedési eszközön szállítja,

d) élelmiszer-elárusító üzletbe, közfürdő területére vagy a játszótérre beenged, illetőleg bevisz,

e) aki harapós kutyáját nem zárt helyen tartja, vagy nem helyez el a ház (lakás) bejáratán a harapós kutyára utaló megfelelő figyelmeztető táblát,

harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

 

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott magatartással másnak nyolc napon belül gyógyuló sérülését okozza,

ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

 

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a helyi önkormányzat képviselő-testülete hivatalának erre felhatalmazott ügyintézője, a közterület-felügyelő, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) erre felhatalmazott ügyintézője, valamint a természeti és védett természeti területen természetvédelmi őr, helyi jelentőségű védett természeti területen az önkormányzati természetvédelmi őr helyszíni bírságot szabhat ki.

 

 

2004. évi X.törvény

a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és a hozzá kapcsolódó jogszabályok módosításáról*

“Állatkínzás

 

266/B. § (1) Aki

a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza,

 

b) állattartóként, háziasított emlősállatot vagy az ember környezetében tartott veszélyes állatot elűzi, elhagyja vagy kiteszi,

 

vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

 

 

1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről

 

AZ ORSZÁGGYŰLÉS

 

- annak tudatában, hogy az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége,

 

- elismerve azt a megkülönböztetetten nagy értéket, amelyet az állatvilág egésze és annak egyedei jelentenek az emberiség számára,

 

- kifejezve azon szándékát, hogy a Magyar Köztársaság tevékeny módon részt vállaljon az állatok védelme és kímélete érdekében kifejtett nemzetközi erőfeszítésekből, az állatok ésszerű védelmének és kíméletének biztosítása érdekében az alábbi törvényt alkotja:

 

 

I. fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

 

A törvény célja


1. §
E törvény célja, hogy elősegítse az állatvilág egyedeinek védelmét, fokozza az emberek felelősségtudatát az állatokkal való kíméletes bánásmód érdekében, valamint meghatározza az állatok védelmének alapvető szabályait.

 

A törvény hatálya


2. §
E törvény hatálya kiterjed:

(1)

a) a gazdasági haszon céljából tartott, igénybe vett állatokra;

b) a kutatási-kísérleti célra szolgáló állatokra, a vizsgálati és az oltóanyagtermelés céljából tartott állatokra, a génbankként kezelt, valamint a tudományos ismeretterjesztés és az oktatási demonstráció céljából tartott állatokra;

c) a verseny- és sportcélra tartott állatokra;

d) a pásztorebekre, az őrző-, védő-, mentő-, vakvezető, jelző- és terápiás kutyákra;

e) a vadászatra alkalmazott állatokra, ha jogszabály másképpen nem rendelkezik;

f) a mutatványos vagy egyéb bemutatási célra szolgáló állatokra;

g) a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok és a közfeladatokat ellátó őrszolgálatok feladatainak ellátását szolgáló állatokra;

h) a kedvtelésből tartott állatokra;

i) a veszélyes állatokra, a háziasított állatok gazdátlan egyedeire (kóborállat), az állatkertekben, a vadaskertekben és a vadasparkokban élő (tenyésző) állatokra, továbbá a vadon élő fajok bármilyen célból fogva tartott egyedeire, ha külön jogszabály másként nem rendelkezik.

(2) A vadászható vadfajokra, valamint a halászható, horgászható halfajokra és a természetvédelmi oltalom alatt álló, illetőleg a nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó állatokra külön jogszabályok rendelkezései vonatkoznak.

 

Alapfogalmak

3. § E törvény alkalmazásában:

állattartó: az a személy, aki az állattal rendelkezni jogosult;

állat károsítása: az állat testi épségének, szervezetének, pszichikai állapotának vagy viselkedésének tartós, hátrányos megváltoztatása;

állatkert: olyan állandó létesítmény, amely azzal a céllal létesült, hogy az ismeretterjesztést és az oktatás-nevelést az élő állatok tudományos alapon álló bemutatásával elősegítse, illetve részt vegyen a veszélyeztetett fajok fenntartásában;

állatkínzás: az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása, vagy olyan hatást eredményező beavatkozás, bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása, amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat, továbbá az öröklődő betegségben szenvedő – nem kísérleti célra szánt – állategyed tenyésztése, szaporítása;

állatpanzió: olyan intézmény, amely díjazás ellenében vállalja állat meghatározott időre szóló megőrzését, felelősséget vállalva annak jó gazda gondosságával történő tartásáért, egészségéért, valamint az állatok és a környezetükben lévő emberek biztonságáért;

állatmenhely: olyan intézmény a gazdátlan állat ideiglenes vagy állandó elhelyezésére, amely tevékenységét ellenszolgáltatás nélkül látja el (az elkobzott vagy ideiglenesen megfigyelés alatt tartott állat tartásáról külön jogszabály rendelkezik);

beavatkozás az állaton: az állat fizikai, élettani vagy pszichikai állapotának megváltoztatása;

jó gazda gondossága: az az emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy az állat számára olyan életkörülményeket biztosítson, amely az annak fajára, fajtájára és nemére, korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológiai sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel, tartási, takarmányozási igényeit kielégíti (elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztán tartás, nyugalom, gondozás, kiképzés, nevelés, felügyelet).

 

II. fejezet

AZ ÁLLAT VÉDELMÉNEK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI


Az állat tartásának általános szabályai

 

4. §

(1) Az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, az állat fajának, fajtájának és élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni.

(2) Az állat életfeltételeinek kialakításánál tekintettel kell lenni korára, nemére és élettani állapotára. Biztosítani kell az egymásra veszélyt jelentő, egymást nyugtalanító állatok elkülönített tartását.

(3) Az állattartónak gondoskodnia kell az állat igényeinek megfelelő rendszeres, de legalább napi egyszeri ellenőrzéséről.

5. §

(1) Az állattartó gondoskodni köteles a állat megfelelő és biztonságos elhelyezéséről, szökésének megakadályozásáról.

(2) A megkötve tartott vagy mozgásában egyéb módon korlátozott állat számára is biztosítani kell a zavartalan pihenés és a sérülésmentes mozgás lehetőségét.

(3) A szabadban tartott állatot védeni kell a kedvezőtlen időjárás káros hatásaitól és természetes ellenségeitől. Az állandóan bezárva tartott állat számára tartója köteles megfelelő mozgásteret biztosító férőhelyről gondoskodni.

(4) A kedvtelésből tartott állat ürülékét az állattartó a közterületről köteles eltávolítani.

(5) A gazdasági haszon céljából tartott állat tartása során előnyben kell részesíteni az állatkímélő technológiákat.

 

Az állat kímélete, az állatkínzás tilalma


6. §

(1) Az állatot nem szabad:

a) kínozni,

b) emberre vagy állatra uszítani, illetőleg állatviadalra idomítani,

c) kényszertakarmányozásra fogni, kivéve az egészségügyi megfontolásból való kényszerű táplálás esetét,

d) a kíméletét nem biztosító módon mozgatni és szállítani, elhelyezni,

e) a teljesítőképességét felismerhetően meghaladó teljesítményre kényszeríteni,

f) természetellenes és önpusztító tevékenységre szoktatni.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja nem terjed ki az érett libatoll házilagos vagy az engedélyezett technológia szerint végzett tépésére, illetve c) pontja a házilagos vagy az engedélyezett technológia szerinti liba- és kacsatömésre.

(3) A 2. § f) pontjában meghatározott állatok esetében az (1) bekezdés b) pontját a külön törvényben meghatározott eltéréssel kell alkalmazni.

 

7. §

(1) Tilos az állat fizikai, pszichikai állapotának olyan kipróbáltatása, küzdelemre késztetése egy másik állattal vagy emberrel, amely sérülést vagy halált okoz (a továbbiakban együtt: állatviadal). Tilos az állatviadal szervezése, tartása, továbbá a állatviadalra fogadás szervezése, az állatviadalon való közreműködés, részvétel, fogadáskötés.

(2) Tilos állatviadal céljára

a) állatot tartani, tenyészteni, kiképezni, idomítani, valamint más személynek átadni vagy forgalmazni;

b) építményt vagy földterületet, anyagi eszközt más személy rendelkezésére bocsátani.

(3) Az (1) bekezdésben foglalt tilalom nem vonatkozik a vadászatra alkalmazott állatnak külön jogszabály alapján történő kiképzésére, vadászaton való alkalmazására.

 

8. §

Az ember környezetében tartott állat, valamint a veszélyes állat tulajdonjogával, tartásával felhagyni nem szabad. Az állat elűzése, elhagyása vagy kitétele tilos.

 

Beavatkozás az állaton

9. §

(1) Az állaton fájdalommal vagy károsodással járó beavatkozást – az állattartók körében szokásos, vagy az állat érdekében szükséges azonnali beavatkozások kivételével – kizárólag szakirányú végzettséggel vagy gyakorlattal rendelkező személy végezhet.

(2) Beavatkozás érzéstelenítés nélkül csak akkor végezhető, ha az érzéstelenítés, illetőleg az ehhez szükséges rögzítés legalább akkora fájdalommal járna mint a beavatkozás. A gazdasági haszon céljából tartott állaton érzéstelenítés nélkül végezhető beavatkozásokról külön jogszabály rendelkezik.

(3) Az állatkísérletekről e törvény külön szabályai rendelkeznek.

 

10. §

(1) Az állat küllemének megváltoztatása érdekében, továbbá más, nem az állat egészsége vagy későbbi egészségkárosodásának megelőzése céljából történő sebészeti beavatkozás – az ivartalanítás és a fajtajelleg fenntartása kivételével – nem végezhető.

(2) Az állat megjelölésénél az állat számára legkisebb fájdalommal járó – külön jogszabályban meghatározott – megoldást kell alkalmazni.

 

Az állat életének kioltása

 

11. § Az állat életét elfogadható ok vagy körülmény nélkül kioltani nem szabad. Elfogadható oknak, körülménynek minősül különösen az élelmezési cél, a prém termelése, az állományszabályozás, a gyógyíthatatlan betegség, sérülés, a fertőzésveszély, a kártevők irtása, a másként el nem hárítható támadás megakadályozása, a tudományos kutatás.

 

12. §

(1) Az állat életének kioltása a (2) bekezdésben foglaltak kivételével kizárólag kábítás után történhet.

(2) A kábítási kötelezettség nem vonatkozik a gerinctelen állatokra, a háztartásban élelmezési célra levágott baromfira, nyúlra, valamint arra az esetre, ha az állat életének kioltását szükséghelyzet indokolja. Ezekben az esetekben is gondoskodni kell azonban arról, hogy az állat életének kioltása szakszerű gyorsasággal és a legkisebb szenvedéssel járjon.

(3) Külön jogszabály rendelkezik az állati élet olyan módon történő kioltásáról, amelynél az előzetes kábítás nem kötelező, ha az eljárás azonnali teljes öntudatvesztést és érzéketlenséget vagy halált okoz.

 

III. fejezet

EGYES ÁLLATOK VÉDELMÉNEK KÜLÖN SZABÁLYAI


A vágóállat tartása és kímélete

 

13. § A 1318. §-okban foglalt rendelkezések a vágóállatok kíméletére terjednek ki. A vágóállatok körét külön jogszabály állapítja meg.

 

14. §

(1) A vágóhídnak – kivéve a nyúl-, a prémesállat-, valamint a baromfivágóhidakat – rendelkeznie kell etető- és itatóvályúval felszerelt, szükség esetén az állatok megkötéséhez szükséges eszközökkel is ellátott fedett területtel.

(2) A fajából, neméből, életkorából adódóan, vagy egyéb okból egymással szemben ellenségesen viselkedő állatokat egymástól el kell különíteni.

 

15. § Ha az állatot a vágóhídra érkezését követően nem vágják le azonnal, úgy várakoztatása idejére biztosítani kell ellátását és nyugodt pihenését.

 

16. § A vágóhídon a vágóállat állapotát és egészségét a megérkezéskor, a várakoztatott állatot pedig szükség szerint ellenőrizni kell. A beteg, elgyengült vagy sérült állatot haladéktalanul el kell különíteni, és gondoskodni kell elkülönített levágásáról.

 

17. § A kábítás nélküli állatvágás esetén az állatot levágás előtt úgy kell lefogni, amely alkalmas arra, hogy az megkímélje minden elkerülhető fájdalomtól.

 

18. § A kábításnak olyan érzéketlenségi állapotot kell előidéznie, amely addig tart, amíg a levágást követően az állat ki nem vérzik.

 

19. § Az állat vágására külön jogszabály eltérően rendelkezhet a következő esetekben:

a) szárnyas állat és nyúl vágása, azonnali halált okozó módszerrel;

b) kényszervágás, ha a kábításra nincs lehetőség;

c) prémes állatok, tenyésztett vad leölése;

d) rituális vágás.

 

A veszélyes állat tartása

 

20. §

(1) Veszélyes állat tartása, országba történő behozatala előzetes hatósági engedélyhez kötött.

(2) A természetvédelmi oltalom alatt nem álló, illetőleg a nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá nem tartozó veszélyes állat tartására a tervezett tartás helye szerint illetékes települési, fővárosban a kerületi önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: jegyző) – az állat-egészségügyi hatóság és a természetvédelem illetékes állami szervének a szakhatósági hozzájárulásával – adhat engedélyt. Az engedély kizárólag abban az esetben adható meg, ha a tartás a környezet nyugalmát és biztonságát nem sérti vagy nem veszélyezteti, és az egyed tartási feltételei – ideértve a tartáshoz szükséges szakismeretet is – biztosítottak. Az engedélyben – ha az állat azonosíthatósága megoldható – rendelkezni kell a veszélyes állat azonosíthatóságának módjáról.

(3) A természetvédelmi oltalom alatt álló, illetőleg a nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állatok tartását a természetvédelem illetékes állami szerve engedélyezi, a tervezett tartás helye szerint illetékes jegyző szakhatósági hozzájárulásával.

(4) A veszélyes állat tartási helyéül szolgáló ingatlanon, ingatlanrészen az állat fajának feltüntetésével a veszélyre felhívó jól látható tartós jelzést kell elhelyezni.

(5) Az állattartó veszélyes állatát közterületen csak átmenetileg, közvetlen és állandó felügyelettel, ember és állat életét, testi épségét nem veszélyeztetve tarthatja.

(6) A veszélyes állat tartójának gondoskodnia kell arról, hogy az állat közterületre vagy más magánterületre ne juthasson be. Ennek hiányában tartási engedély nem adható.

(7) A veszélyes állat tartását jogszabály vagy hatósági határozat megtilthatja, illetve feltételekhez kötheti. A veszélyes állatok körét és tartásuk feltételeit, a veszélyes állattá nyilvánítás feltételeit külön jogszabály állapítja meg.

 

21. §

(1) A természetvédelmi oltalom alatt nem álló, illetőleg a nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá nem tartozó veszélyes állatnak az országba való behozatalához a tervezett tartás helye szerint illetékes jegyző előzetes tartási engedélye szükséges. A jegyző az engedélyt az állategészségügyi hatóságnak és a természetvédelem illetékes állami területi szervének szakhatósági hozzájárulásával adja ki. A jegyző határozatát az illetékes rendőrhatóságnak megküldi.

(2) A természetvédelmi oltalom alatt álló, illetőleg a nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állatok országba való behozatalát a természetvédelem illetékes állami szerve engedélyezi, a tervezett tartás helye szerint illetékes jegyző hozzájárulásával.

 

22. §

(1) Veszélyes állat elidegenítése, felügyeletének átengedése hatósági engedélyhez kötött. Az engedélyezésre a veszélyes állat tartásának engedélyezésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(2) A veszélyes állat tartója a veszélyes állat

a) eltűnését a jegyzőnek és a rendőrhatóságnak, a természetvédelmi oltalom alatt álló, illetőleg a nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat esetében a természetvédelem illetékes állami szervének is,

b) elhullását a jegyzőnek és az állatorvosnak köteles bejelenteni.

 

23. § Ha a veszélyes állat tartója az engedély feltételeitől eltér, a jegyző – a tulajdonos költségére, a feltételek biztosításáig – a veszélyes állat állatkertbe vagy más megfelelő helyre való szállítását rendelheti el. Ha az állattartó gondoskodik a feltételek biztosításáról, úgy a veszélyes állatot részére vissza kell adni, ellenkező esetben tőle az engedélyt vissza kell vonni, és költségére intézkedni kell a veszélyes állat végleges elhelyezése iránt.

 

24. § A veszélyes állat tartójának felelősségére a Polgári Törvénykönyvnek a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytatókra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

 

IV. fejezet

AZ ÁLLATKÍSÉRLET VÉGZÉSÉNEK ALAPVETŐ FELTÉTELEI

Az állatkísérlet általános szabályai


25. §

(1) E törvény alkalmazásában állatkísérlet a gerinces állatnak – meghatározott céllal és módon végzett – fájdalmat, szenvedést, nélkülözést vagy egészségkárosító hatást, tartós idegi megterhelést okozó beavatkozás. Külön jogszabály feltételeket állapíthat meg a nem gerinces állaton végzett kísérletre is.

(2) Állatkísérlet kizárólag nyilvántartásba vett intézményben és engedély alapján végezhető.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott engedély eseti vagy általános érvényű.

(4) Az állatkísérlethez engedély abban az esetben adható, ha az emberi vagy állati betegségek megelőzéséhez, felismeréséhez, gyógyításához, oktatási, igazságszolgáltatási, valamint egyéb tudományos cél eléréséhez szükséges.

(5) Az engedélyezés során – a kérelmező által benyújtott dokumentáció, továbbá a földművelésügyi miniszter (a továbbiakban: miniszter) által felkért szakértői testület véleménye alapján – különösen a következő szempontokat kell figyelembe venni:

a) a hazai előírásoknak megfelelő más hazai vagy külföldi adat nem hozzáférhető;

b) a tervezett kísérlettől újabb eredmény várható, vagy az a korábbi kísérletek eredményének ellenőrzésére felhasználható;

c) a kísérlet módszere korszerű;

d) a kísérlet személyi és tárgyi feltételei rendelkezésre állnak.

(6) Szépítőszer, dohány- és egyéb élvezeti cikk, valamint fegyver, ennek alkatrésze, továbbá lőszer előállítása céljából tervezett kísérletre engedély nem adható.


Az állatkísérlet helyettesítése céljából – amennyiben más megfelelő módszer is hozzáférhető – olyan tudományos eljárást kell alkalmazni, amely nem igényel élő állaton végzett kísérletet.


27. §

(1) Az állatkísérlet során felhasznált állatok számát a feltétlenül szükséges mértékre kell csökkenteni. Azt a vizsgálati módszert kell választani, amely előreláthatóan a legkisebb fájdalom okozásával, illetőleg legkisebb élettani, idegi vagy viselkedési károsodás mellett végezhető el.

(2) Az állatkísérletről és az állatot ért beavatkozásról részletes jegyzőkönyvet kell felvenni.

28. §

(1) Az állatkísérletet általános vagy helyi érzéstelenítéssel, fájdalomcsillapítással, avagy más, az idegi megrázkódtatást, fájdalmat, szenvedést vagy az állat kárásodását kizáró módszerrel kell végezni, kivéve, ha ezek alkalmazása a kísérleti állat számára nagyobb megterheléssel járna, mint mellőzésük, illetőleg a kísérlet eredményét értékelhetetlenné tenné.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt módszerek alkalmazása nélkül végzett tartós vagy súlyos szenvedéssel járó kísérlet ugyanazon az állaton ismételten nem végezhető.

29. §

(1) Az állatkísérlet alatt és után az állat megfelelő tartását, ellátását, gondozását és folyamatos egészségügyi ellátását biztosítani kell.

(2) Az állatkísérlet befejezésével a véglegesen vagy súlyosan károsodott állat életét kíméletesen ki kell oltani.

(3) Az életben hagyott állat gondozásáról, ellátásáról, elhelyezéséről a kísérletet végző intézmény köteles gondoskodni.

30. §

(1) Állatkísérlet kizárólag olyan felelős személy vezetésével végezhető, aki külön jogszabályban meghatározott végzettséggel és gyakorlattal rendelkezik, és ismeri az állatkísérletek etikai elveit, jogi szabályait.

(2) Állatkísérletet az végezhet, a kísérleti állatot az gondozhatja, felügyelheti, aki erre képesítő oktatásban részesült.

(3) Állatkísérlet végzésre – ha csak az oktatás céljából más nem következik – oktatási intézményben senki sem kötelezhető.

31. §

(1) Kísérleti célra állatot tenyészteni (szaporítani), tartani, szállítani, valamint forgalomba hozni a tartás helye szerinti állat-egészségügyi hatóság engedélyével szabad.

(2) Kísérlet céljára – eseti engedély hiányában – kizárólag az e célra tenyésztett állatot szabad felhasználni. Háziasított állat kóbor egyedét kísérlet céljára felhasználni nem szabad, kivéve a külön jogszabályban meghatározott, ember- és állatgyógyászati, valamint az ilyen oktatási célú felsőoktatásban történő felhasználást.

(3) Az (1) bekezdésben megjelölt tevékenységet az a személy folytathatja, aki szakirányú végzettséggel, megfelelő gyakorlattal rendelkezik.

(4) Az (1) bekezdésben megjelölt szerv a kísérleti állatot tenyésztőt, forgalmazót, szállítót, valamnint a tenyésztő létesítményt nyilvántartásba veszi. A nyilvántartásban meg kell jelölni azt a létesítménynél alkalmazott felelős személyt, aki a telephelyen alkalmas a kísérleti állatállomány megfelelő ellátására.

 

Az állatkísérletek engedélyezése

32. §

(1) Az állatkísérlet iránti kérelemben meg kell jelölni azokat a tudományosan megalapozott indokokat, amelyek az állatkísérletet szükségessé teszik.

(2) Az engedélyező okiratban – az engedélyezés indokain túlmenően – meg kell határozni annak időbeli hatályát is.

(3) Az állat-egészségügyi hatóság végzi:

a) az állatkísérlet engedélyezését,

b) az állatkísérlet végzésére jogosultak nyilvántartását.

 

33. § Az állatkísérlet végzésére feljogosított és nyilvántartott intézményben munkahelyi állatkísérleti bizottságot (a továbbiakban: MÁB) kell létrehozni és működtetni. A MÁB tagjait a intézmény vezetője nevezi ki. A MÁB ügyrendjét maga állapítja meg.

34. §

(1) A MÁB feladata az intézmény

a) állatkísérleti szabályzatának (etikai kódexének) elkészítése;

b) állatkísérleti szabályzata végrehajtásának ellenőrzése;

c) állatkísérleteinek szakmai-etikai felügyelete. A MÁB feladata továbbá az intézményben az állatkísérlet végzésére jogosult személyek oktatásának, képzésének szervezése.

(2) A MÁB az intézmény belső állatkísérleti szabályozásának megsértése esetén jogosult – az állat-egészségügyi hatóság egyidejű értesítése mellett – a kísérlet azonnali leállítására.


35. §
Az állatkísérlet végzésének részletes szabályait külön jogszabály állapítja meg.


V. fejezet

AZ ÁLLAT SZÁLLÍTÁSA


36. §

(1) Az állat terelésénél, lábonhajtásánál, a szállítóeszközre való fel- és lerakásnál, valamint szállításánál úgy kell eljárni, hogy az az állatnak ne okozzon fájdalmat, szenvedést vagy sérülést.

(2) A célállomáson az állat kirakását haladéktalanul meg kell kezdeni.


37. §

(1) Az állat élettani szükségleteinek kielégítéséhez szükséges feltételeket a szállítónak biztosítania kell, viselkedési szükségleteire pedig figyelemmel kell lennie.

(2) Az állatot olyan szállítóeszközön kell szállítani, amely annak sérülést nem okozhat, és megvédi az időjárás káros hatásaitól.

(3) Ha az állat szállítása során gondozást igényel, olyan kellő jártassággal rendelkező személynek kell kísérnie, aki alkalmas a gondozási teendők ellátására.


38. §

(1) Az élő állat közúton, vasúton, vízi úton, illetve légi úton történő szállításának, továbbá postai úton való továbbításának részletes szabályait külön jogszabály, nemzetközi viszonylatban nemzetközi egyezmény állapítja meg.

(2) A vágóállat szállítása térben és időben korlátozható.


VI. fejezet

ÁLLATKERT


Az állatkert létesítésének és fenntartásának általános szabályai


39. §

(1) Állatkert létesítését a természetvédelem illetékes állami területi szerve engedélyezi.

(2) Az engedély kiadásának általános feltételei:

a) az állattartás jogszabályban meghatározott feltételeinek teljesítése, a rendszeres állatorvosi felügyelet és az elkülönítés (karantén) lehetőségének biztosítása;

b) az állatkert vezetője rendelkezik felsőfokú képesítéssel;

c) az állatgondozók rendelkeznek szakirányú képzettséggel;

d) alapítói nyilatkozat a tartós működtetéshez szükséges vagyoni fedezet meglétéről.

(3) Az állatkert létesítése iránt benyújtott kérelemhez csatolni kell az állat-egészségügyi hatóság szakhatósági hozzájárulásával együtt az állattartási szabályzatot.

40. §

(1) Az állatpark (szafari park), vadaspark, menazséria létesítésére – ha külön jogszabály másként nem rendelkezik – a 39. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(2) A cirkuszi állatokra, a bemutatás céljaira tartott állatokra, továbbá az állatforgalmazásra és állatkereskedésre külön jogszabály eltérő szabályokat és további feltételeket állapíthat meg.

 

VII. fejezet

ÁLLATPANZIÓ ÉS ÁLLATMENHELY


Az állatpanzió és állatmenhely létesítésének és fenntartásának általános szabályai


41. §

(1) Állatpanzió és állatmenhely (a továbbiakban együtt: állatotthon) létesítését az állatotthon tervezett helye szerint illetékes jegyző engedélyezi.

(2) Az (1) bekezdés szerinti engedély akkor adható meg, ha

a) az állattartás jogszabályban meghatározott feltételei tartósan és folyamatosan rendelkezésre állnak;

b) a rendszeres állatorvosi ellátás biztosított;

c) az állatotthon működtetése nem sérti a köznyugalmat;

d) az állatotthon vezetője vagy a (3) bekezdés szerinti működési szabályzatban megjelölt felelős személy szakirányú végzettséggel rendelkezik;

e) a tartós működtetéshez szükséges vagyoni fedezet biztosított.

(3) Az állatotthon létesítése iránti kérelemhez – a külön jogszabályban meghatározottakon túlmenően – mellékelni kell az állatotthon működési szabályzatát.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott engedélyezési eljárásban az állat-egészségügyi hatóság, a közegészségügyi hatóság szakhatóságként működik közre.

(5) Az állatotthonok létesítésére vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály állapítja meg.

 

VIII. fejezet


Az állatvédelmi feladatok pénzügyi fedezete

42. §

(1) Az e törvény szerinti állami feladatok ellátásának, valamint az önkormányzati feladatok támogatásának állami pénzügyi forrásai:

a) a központi költségvetésben állatvédelemre előirányzott pénzösszegek,

b) az állatvédelmi hozzájárulás,

c) az állatvédelmi bírság.

(2) Az állatok védelmével kapcsolatos feladatok ellátásához állatvédelmi hozzájárulást kell fizetni. Az állatvédelmi hozzájárulásra kötelezett termékek körét, a hozzájárulás mértékét, valamint fizetésének és felhasználásának szabályait külön törvény állapítja meg.


IX. fejezet

ÁLLATVÉDELMI BÍRSÁG


Állatvédelmi bírság

43. §

(1) Aki tevékenységével vagy mulasztásával az állatok kíméletére, védelmére vonatkozó jogszabály vagy hatósági határozat előírását megsérti – magatartásának súlyához, ismétlődéséhez igazodó – állatvédelmi bírságot köteles fizetni.

(2) Az állatvédelmi bírságot – ha kormányrendelet másként nem rendelkezik – az állat-egészségügyi hatóság szabja ki.

(3) Az állatvédelmi bírság kiszabására az állat-egészségügyi hatóságnak az (1) bekezdésben meghatározott magatartásról történt tudomásszerzését követő egy éven túl nincs lehetősége. Az elkövetéstől számított öt éven túl nem szabható ki bírság, kivéve, ha a magatartás jogszerűtlen állapot fenntartásával valósul meg. Ebben az esetben az elévülés mindaddig nem kezdődik meg, amíg a jogszerűtlen állapot fennáll.

(4) A bírság megfizetése nem mentesít más következmények alól.

(5) Az állatvédelmi bírság mértékét, megállapításának módját, a kiszabására és felhasználására vonatkozó részletes szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg.

 

X. fejezet


Az ügyész szerepe az állatvédelemben

44. §

(1) Az ügyész a büntetőeljárási törvényben meghatározottak szerint jár el az állatok kíméletének és védelmének Büntető Törvénykönyvben tilalmazott módon való megsértése ellen.

(2) Az állatok kíméletére és védelmére vonatkozó jogszabályok megsértése esetén az ügyész is jogosult keresetet indítani a tevékenységtől való eltiltás, illetőleg a tevékenységgel okozott kár megtérítése iránt.

(3) Az ügyész törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva, a rá vonatkozó jogszabályok alapján közreműködik a hatóságok állatvédelmi eljárásai és döntései törvényességének biztosításában. XI. fejezet

 

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

 

(1) Az állat-egészségügyi hatóság köteles az állat életének fájdalom nélküli kioltásáról gondoskodni, ha annak továbbélése megszüntethetetlen vagy csillapíthatatlan szenvedéssel járna, az állat meggyógyulása nem várható, az állat tulajdonosa ismeretlen, illetve nincs, továbbá vadon élő állat esetében az egyed szabadon élésre alkamatlan.

(2) Állat életének a kioltását az állat tulajdonosa, a jegyző, illetve a természetvédelem állami területi szerve kezdeményezheti.

(1) Az állatokkal szembeni megfelelő magatartásra, gondoskodásra nevelést, az állatok megismerését az oktatás és ismeretterjesztés eszközeivel is elő kell segíteni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feladatok végrehajtását az állami és önkormányzati szervek, valamint az oktatási intézmények kötelesek előmozdítani.

 

§ A földművelésügyi miniszter az állatvédelmi hatósági feladatok ellátásának elősegítésére, valamint a társadalmi részvétel biztosítása érdekében szakértői testületet hoz létre. A testületben biztosítja az érintett szakmai szervezetek és a bejegyzett országos állatvédő társadalmi szervezetek részvételét.

(1) Az állatvédelmi jogszabályok megsértése miatt az állatvédelmi célú társadalmi szervezetek jogosultak fellépni, és az állami szervektől, önkormányzatoktól a megfelelő és hatáskörükbe tartozó intézkedés megtételét kérni.

(2) Az állatvédelmi jogszabályok megsértése miatt – az ilyen magatartástól való eltiltás iránt – a bíróság előtt az (1) bekezdésben megjelölt szervezet pert indíthat.

 

(1) Ez a törvény 1999. január 1.-én lép hatályba.

(2) A háztartásban élelmezési célra levágott sertés, juh és kecske kábítására vonatkozó rendelkezést a hatálybalépéstől számított négy év után kell alkalmazni.

(3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy

a) az állatvédelmi bírság mértékét, kiszabásának és felhasználásának részletes szabályait,

b) a jegyző állatok védelmével, valamint az állatok nyilvántartásával kapcsolatos részletes feladat- és hatáskörét rendeletben állapítsa meg.

(4) Felhatalmazást kap

a) a miniszter, hogy a szakértői testület létrehozására, működtetésére vonatkozó részletes szabályokat, a mezőgazdasági haszonállatok sajátos tartási szabályait, a vágóállatok körét, az állatok levágásának és leölésének részletes szabályait,

b) a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, hogy a miniszterrel és a művelődési és közoktatási miniszterrel, a belügyminiszterrel együttesen, a veszélyes állatok körét, tartásuk részletes feltételeit, a veszélyes állattá nyilvánítás feltételeit, az állatkert és az állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályait,

c) a művelődési és közoktatási miniszter, hogy a belügyminiszterrel, a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel, valamint a miniszterrel együttesen, a cirkusz (menazséria) létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályait,

d) a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, hogy a miniszterrel együttesen az állatszállítás részletes szabályait,

e) a művelődési és közoktatási miniszter, hogy a miniszterrel, az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszterrel, a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel, valamint a népjóléti miniszterrel együttesen a törvény végrehajtásához szükséges képesítési feltételeket,

f) a miniszter, hogy a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel, az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi szabályait rendeletben állapítsa meg.

 

50. § E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16.-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 79. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:

a Tanács 78/923/EGK határozata: Európai Egyezmény az állatok védelméről a mezőgazdasági állattartás során;

a Tanács 88/306/EGK határozata: Európai Egyezmény a vágóállatok védelméről;

a Tanács 88/166/EGK irányelve a ketrecben tartott tojótyúkok védelmének minimális követelményeiről;

a Tanács 91/628/EGK irányelve az állatok szállítás közbeni védelméről;

a Tanács 91/629/EGK irányelve a borjúk védelmének minimális követelményeiről;

a Tanács 91/630/EGK irányelve a sertések védelmének minimális követelményeiről;

a Tanács 93/119/EGK irányelve az állatok védelméről levágásukkor.

 

Göncz Árpád s. k.

a Magyar Köztársaság elnöke

 

Dr. Gál Zoltán s. k.

az Országgyűlés elnöke



Természetvédelem, állatvédelem, állattartás

1959. évi IV. tv. a polgári törvénykönyvrõl (Ptk.), 351. § az állat által okozott kár az állattartót terheli

17/1968. (IV. 14.) Kormányrendelet az egyes szabálysértésekrõl, 13. § veszélyeztetés kutyával – 10.000 Ft. büntetés, 25. §. az állatkínzás elkövetõje 10.000 Ft. bírsággal sújtható, 25/a. §: a tiltott állatviadal szervezõjével, tartójával szemben 50.000 Ft-os bírság szabható ki

1974. évi 17. számú törvényerejû rendelet, az állam- és közbiztonságról 5-8. § (veszélyes és veszélyesnek minõsített eb meghatározása, tartásának szabályozása)

1978. évi IV. tv. a büntetõ törvénykönyvrõl (Btk.), 324. § idegen vagyontárgy (állat) elpusztítása, rongálása pénzbüntetéssel vagy elzárással súlytható

1996. évi LV. Tv., a vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról

1996. évi CVIII. Tv. az 1974. évi 17. számú, az állam- és közbiztonságról szóló törvényerejû rendelet módosításáról (veszélyes és veszélyesnek minõsített eb tartása, állatviadalok tilalma stb.)

15/1997. (III. 5.) FM rendelet, az ebek veszélyessé minõsítésével összefüggõ szakhatósági eljárásról és az ebek egyedi azonosításának díjáról

1996. évi. LIII. Tv., A természet védelmérõl

33/1997. (II. 20.) Korm. rendelet, a természetvédelmi bírság kiszabásával kapcsolatos szabályokról

35/1997. (II.26.) Kormányrendelet, a veszélyes és veszélyesnek minõsített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének szabályairól,

64/1998. (XII.31.) FVM Rendelet, a fajtatiszta ebek tenyésztési szabályairól

1998. évi XXVIII. TÖRVÉNY az állatok védelméről

243/1998 (XII.31.) Kormányrendelet, az állatkísérletek végzésérõl (hatályba lépett: 1999. ápr. 1.)

244/1998 (XII.31.) Kormányrendelet, az állatvédelmi bírságról (h.l.: 1999. ápr. 1.), 5.000-150.000 Ft

245/1998 (XII.31.) Kormányrendelet, a települési önkormányzat jegyzõjének az állatok védelmével, valamint az állatok nyilvántartásával kapcsolatos egyes feladat és hatásköreirõl (h.l.: 1999. ápr. 1.)

8/1999 (VIII.13.) KÖM-FVM-NKÖM-BM rendelet, a veszélyes állatok tartásáról

9/1999 (I.27.) FVM rendelet, a vágóállatok leölésének állatvédelmi szabályairól

10/1999 (I.27.) FVM rendelet, az állatvédelmi tanácsadó testületrõl

13/1999 KHVM-FVM rendelet, az állatszállításról

32/1999 (III.31.) FVM rendelet, a mezõgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól

36/1999 (IV.2.) FVM-KÖM-GM rendelet, a kísérleti állatok tenyésztésének, tartásának, szállításának stb. szabályairól

3/2001. (II. 23.) KöM-FVM-NKÖM-BM együttes rendelet az állatkert és az állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályairól



Állategészségügy

17/1968 (IV. 14.) Korm. rend. az egyes szabálysértésekrõl, 86-91. §, állategészségügyi és tenyésztési szabálysértések:

3/1981. törvényerejû rendelet az állategészségügyrõl – az 1995. évi. XCI. tv. hatályon kívül helyezte

1/1986. (II. 21.) ÉVMEüM együttes rendelet, a köztisztaság§gal és a települési szilárd hulladékkal összefüggõ tevékenységekrõl

13/1992. (III. 21.) FM rendelet, az ebek veszettség elleni kötelezõ védõoltásáért fizetendõ díjakról

1993. évi XVI. Tv. az állategészségügyrõl szóló 1981. évi 3. sz. törvényerejû rendelet módosításáról

1995. évi. XCI. Törvény az állategészségügyrõl

23/1995. (VII.12.) FM rendelet az állategészségügyi és élelmiszer-ellenõrzõ állomásokról

21/1996 (VII.9.) FM rendelet, a marhalevél kiváltásáról és kezelésérõl

64/1997 (IX.16.) FM rendelet egyes állategészségügy vizsgálatok díjáról

41/1997. (XII.31.) FM rendelet, az állategészségügyi szabályzat kiadásáról * (a rendelet a befogott kóbor ebek tartásának minimumát 14 napban állapítja meg!)

46/1999 (V.19.) FVM rendelet az egyes állategészségügyi igazgatási szolgáltatások díjáról

52/2003. (VIII. 15.) GKM-FVM együttes rendelet az állatszállítás állatvédelmi szabályairól

2005. évi CLXXVI. törvény az állategészségügyről

274/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal létrehozásáról és működéséről

 

 

Ajánlott irodalom 

Dr. Zoltán Ödön: Az állatvédelem jogi rendje, Közgazdasági és Jogi Kiadó, Bp., 2000 

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!