Történet
Lakott településektől távol, az út mentén didergett a márciusi hidegben két édes kutyuska. Egy arra járó autós észrevette őket, felvette, hazavitte, de megtartani nem tudta a két kis árvát. Szellő volt a testvérek között a csendesebb, visszahúzódóbb természetű. Sokat vannak szabadon a kölykök, de míg a többiek egymással kergetőznek, szaladgálnak, ő mindig az ember társaságát keresi, folyton „láb alatt van”, várja hogy valaki a kezébe vegye, dédelgesse őt. Nagyon szeretetéhes kutyuska. Olyan gazdira vár, akinek van ideje sokat foglalkozni vele. Felhő jobb szeme teljesen homályos volt mikor bekerült a menhelyre, az állatorvos is csak tippelni tudta, rendbe jön-e. Szerencsére nem sok időbe telt, és a homály szűkülni kezdett, míg teljesen el nem tűnt, és már mindkét szeme egészséges. Nagyon életrevaló, eleven kiskutya, de azt is nagyon tudja értékelni, ha kézben, ölben pihenhet.
