Történet
Ki gondolta volna, mikor március 21-én reggel egy "vadállatot" találtunk az inkubátorban, hogy 2-3 hét múlva ez a kutya puszival hálálja majd meg a törődést. Ő valaha bízott valakiben, de ez a valaki fogta egy este, éjszaka, vagy reggel, és betuszkolta őt a menhely inkubátorába, ahova alig fért be szegény. Ha nem bízott volna abban, aki valaha a "gazdája volt, akkor ezt nem tudta volna megtenni vele, hiszen egy harapásra szétmarhatta volna azt a kezet, amelyik ezt tette vele. Mikor reggel rátaláltunk, nagy gondot jelentett, hogy vegyük ki onnan. Nem azért, mert ekkora kutyáról volt szó, hiszen már találkoztunk hasonló mértetekkel, de benne olyan mély nyomot hagyott, amit vele tettek, hogyha bemert volna valaki nyúlni hozzá, az biztosan nem úszta volna meg súlyos sebesülés nélkül. Be kellett kábítani, befogó rúddal kivenni és bevezetni a börtönébe. Napokig két emberes volt az etetése, a kennel takarítása, míg az egyik valahogy távoltartotta, addig a másik elvégezte a legszükségesebb munkálatokat. De nem adtuk fel! Egy pár nap múlva már odajött a rácshoz, kézből elvette a finomabb falatokat, de azért közelebb még nem nagyon merészkedett hozzá senki. De jött Attila, aki nem képzett kutyaszakértő (még), de hatalmas szíve van, kedvencei a mások számára problémás, nagytestű kutyák. A képek és a videó illusztrálják, hogy hol tartanak most az átnevelésben. Mortimer az érintéstől még mindig fél, simogatni, pórázt tenni rá még nem lehet, de hamarosan ennek is eljön az ideje. Köszönet Attilának, aki nélkül jónéhány menhelyi kutya sorsa szinte kilátástalan lenne! A kettőjükről készült videó minden szónál többet mond. http://www.youtube.com/watch?v=3KfgA3B8afY Azóta már nem csak Attila, hanem Enci és Niki is puszipajtások lettek Mortimerrel. De ez még így sem megoldás számára!!!! GAZDIRA VAN SZÜKSÉGE, HOGY VÉGLEG KISZABADULHASSON A KENNEL FOGSÁGBÓL. Telepőrnek ajánljuk (persze nem egy baromfitelepre) ahol szabadon élhet, még sok boldog évet. GAZDIRA TALÁLT!!!!!!!!
