Gömbi adatlapja

Nagyon szomorú a története Gömbinek. Bejelentés érkezett a menhelyre, hogy be kell fogni egy kutyát, aki már nagyon régen egy ház előtt él az utcán. Néha beengedik a házba, néha enni is adnak neki, de mindig újra kikerül az utcára, állítólag kiszökik. Első alkalommal, mikor be lett fogva, ahogy nyílt a kocsi ajtó, azonnal kiszökött. Pár nap múlva újra bejelentették, hogy ott van a ház előtt sérülten. Megint bekerült a menhelyre. A fején csúnya seb volt. A kezeléseket jól tűrte, sebe szépen gyógyult. Sajnos egy óvatlan pillanatban kiszökött a kennelből, és újra „hazament” Elmentünk a ház tulajdonosához, ahova mindig visszatért, kértük fogadja be Gömbit, mert nagyon ragaszkodik a házhoz, ott szeretne élni, ha többedszer is átkel az egész városon és visszamegy. Szegény akkor is ott feküdt a ház előtt, reménykedett, hogy beengedik, szeretni fogják, és végre nem az utca lesz az „otthona”. De hajthatatlanok voltak, nem fogadták be, mert állítólag féltették tőle a fajtatiszta kutyájukat. Újra kikerült a menhelyre, de akkor már „véglegesen. Beletörődött a sorsába, elfogadta a helyzetet. Kezdeti félénksége elmúlt, már igényli, hogy foglalkozzanak vele, szeresse, simogassa valaki. A pórázon való közlekedés még mindig nehezen megy, fél a póráztól. Nem fiatal, fogai erősen kopottak, de azért ő is vár még egy szerető gazdira, aki meg tudná adni neki azt, amire annyira vágyik, egy igazi otthonra, ahonnan nem rugdossák ki az utcára.

Nagyon szomorú a története Gömbinek. Bejelentés érkezett a menhelyre, hogy be kell fogni egy kutyát, aki már nagyon régen egy ház előtt él az utcán. Néha beengedik a házba, néha enni is adnak neki, de mindig újra kikerül az utcára, állítólag kiszökik. Első alkalommal, mikor be lett fogva, ahogy nyílt a kocsi ajtó, azonnal kiszökött. Pár nap múlva újra bejelentették, hogy ott van a ház előtt sérülten. Megint bekerült a menhelyre. A fején csúnya seb volt. A kezeléseket jól tűrte, sebe szépen gyógyult. Sajnos egy óvatlan pillanatban kiszökött a kennelből, és újra „hazament” Elmentünk a ház tulajdonosához, ahova mindig visszatért, kértük fogadja be Gömbit, mert nagyon ragaszkodik a házhoz, ott szeretne élni, ha többedszer is átkel az egész városon és visszamegy. Szegény akkor is ott feküdt a ház előtt, reménykedett, hogy beengedik, szeretni fogják, és végre nem az utca lesz az „otthona”. De hajthatatlanok voltak, nem fogadták be, mert állítólag féltették tőle a fajtatiszta kutyájukat. Újra kikerült a menhelyre, de akkor már „véglegesen. Beletörődött a sorsába, elfogadta a helyzetet. Kezdeti félénksége elmúlt, már igényli, hogy foglalkozzanak vele, szeresse, simogassa valaki. A pórázon való közlekedés még mindig nehezen megy, fél a póráztól. Nem fiatal, fogai erősen kopottak, de azért ő is vár még egy szerető gazdira, aki meg tudná adni neki azt, amire annyira vágyik, egy igazi otthonra, ahonnan nem rugdossák ki az utcára. GÖMBI gazdira talált!!!!! 2013. 10. 31.

Gorbi hat eine sehr traurige Geschichte. Es wurde im Tierheim gemeldet, daß ein Hund eingefangen werden muß, der schon lange vor einem Haus auf der Straße lebt. Man ließ ihn angeblich in den Hof hinein, gab ihm ab und zu auch was zum Essen, er ging aber immer wieder hinaus auf die Straße. Schliesslich war er es nicht gewohnt, dass irgendwelche Mauern und Tore um ihn herum waren. Er wurde ins Tierheim gebracht, damit er keinen Verkehrsunfall haben sollte, aber als man die Tür des Transporters aufmachte, flüchtete Gorbi in einem überraschenden Moment. Die treue Seele wollte wieder zu seinem alten "Heim" zurück, es ist ziemlich sicher, dass der Hund dort mal zuhause war und einfach nur zurück wollte. Nach ein paar Tagen wurde gemeldet, daß Gorbi verletzt wieder vor dem Haus erschien ist. So kam er wieder ins Tierheim. Am Kopf hatte er eine schwere Wunde, hat aber die Behandlungen brav über sich ergehen lassen. Die Wunde heilte schön – aber in einem günstigen Moment entfloh er beim Saubermachen wieder aus dem Zwinger und ging wieder „nach Hause”. Seine Treue wurde aber leider nicht belohnt... Die Tierschützer besuchten die Besitzer des Hauses, wo Gorbi immer wieder hinlief und baten sie sollen Gorbi zu sich nehmen, weil der Hund sich sichtbar hier zu Hause fühlt. Auch als die Tierschützer kamen, lag er wieder vor dem Haus und hoffte endlich hinein gelassen zu werden. Die Besitzer wollten ihn aber leider nicht haben, sie hatten schon einen anderen, reinrassigen Hund. So musste der arme Gorbi wieder ins Tierheim – diesmal endgüldig. Am Anfang war er ängstlich, soviele Hunde, soviel Gebelle, Gitter den ganzen Tag... er taute aber auf und mittlerweile hat er sehr gern wenn jemand sich mit ihm beschäftigt und ihn streichelt. Leine und Halsband kennt er noch nicht so sehr gut, er hat einfach Angst vor der Leine, er muss wohl sein ganzes Leben einfach im Hof dieser Leute verbracht haben. Er ist nicht mehr jung, das kann man an den Zähnen auch sehen, aber auch er hofft auf ein liebevolles Frauchen/Herrchen, das seine Treue verdient im Gegensatz zu seinen ehemaligen Besitzern. Ihm ist einzig und allein wichtig, ein richtiges Zuhause zu haben, wo er sein ganzes Leben lang bleiben darf und Menschen, die ihn lieben und die er vergöttern kann. Eine Schande, so ein treues Tier einfach loswerden zu wollen, die ehemaligen Besitzer haben ihn gar nicht verdient!