Történet
Állítólag a Lenkey utcán nevelte fel kicsinyeit ez a kutyamama. Egy "állatbarát" hozta be őket a menhelyre. Érdekes módon kb. két hónapig az ott lakók közül senkinek nem tűnt fel, a kutyacsalád az árokparton. Csak ez a "kedves ember" gondolta úgy hosszú hetek után, hogy ne legyenek már ott szegénykék, legyen fedél a fejük felett. Tök hülyének néznek bennünket egyesek??? Nem sokkal később ottani ismeretség útján kiderült, hogy a "kedves gazda" volt az a jóember, aki ezzel a hazugsággal szabadult meg a kutyáitól. Nagyon félnek, mami és a gyerekek is. Nem csoda, a volt gazdájuktól nem sok jóban részesültek, talán ez volt részéről a legjobb amit velük cselekedett, hogy kihozta őket a menhelyre. Dóni folyamatosan próbál közeledni az emberhez, de vissza is húzódik, még mindig nem szokta meg, hogy az emberi kéz nem csak bántani, hanem simogatni is képes. SIKERSZTORI! 10(!) ÉV UTÁN VISSZAKERÜLT EREDETI GAZDÁJÁHOZ! 4 hónapja került a menhelyre ez gyönyörű kutyus azért, mert a felelőtlen "gazdája" nem vigyázott rá és született 4 babája (feltehetően ezért kerültek utcára). DÓNI 3 éves korában veszett el otthonából, a gazdiktól és az anyukájától (ezután valaki befogadta őt). Az anyukája nemrég elpusztult és a gazdik nézegették a honlapunkat, hogy tőlünk szeretnének örökbe fogadni kutyust, így látták meg a 10 éve elveszett szeretett kutyájukat. Természetesen azonnal jöttek érte a menhelyre és el is vitték! Nagy volt az öröm! Annak ellenére, hogy Dóni 13 éves, nem látszik rajta. Úgy szaladgál és ugrál, mint egy kis kölyökkutya. Reméljük még jó pár évet eltölt az igazi otthonában, az igazi gazdáival. Mert ők aztán igazi gazdik!
Geschichte 
Angeblich hat diese Hundemutter ihre Welpen auf der Lenkeystraße großgezogen. Ein „Tierfreund” hat sie ins Tierheim gebracht. Interessanterweise ist die Hundefamilie an dem Grabenufer niemandem aufgefallen. Nur ein „netter Mann” hat nach langen Wochen geglaubt, dass sie Dach über ihrem Kopf bekommen sollen. Glauben einige, dass wir total blöd sind? Bald wurde es sich herausgestellt, dass dieser „nette Mann” der gute Besitzer war, der mit dieser Lüge von den Hunden losgekommen ist. Sie haben große Angst, die Mutti und die Welpe auch. Es ist kein Wunder, sie haben nicht viel Gutes von dem vorigen „Herrchen” bekommen, vielleicht seine beste Tätigkeit war, dass er sie ins Hierheim gebracht hat. Dóni versucht sich den Menschen nähern, aber sie zieht sich zurück, sie ist immer noch nicht daran gewöhnt, dass die menschliche Hand nicht nur misshandeln, sondern auch streicheln kann.
