A nem létező macskamenhely

Macskamenhely nem létezik.

Nem csak Magyarországon, de tudomásom szerint sehol a világon. A menhely ugyanis egy olyan intézmény, melynek célja és küldetése, hogy segítsen a rászoruló dorombosokon. Istápolja, befogadja, meggyógyítsa őket, majd gazdához juttassa a rehabilitált cicákat. Magyarul: a javukra és hasznukra váljon, megóvja és védelmezze őket.

De valóban javára és hasznára válik egy macskának, ha bekerül egy menhelyre? Bármely menhelyre, ami napjainkban létezik?

 Járjuk körül egy kicsit a kérdést, és   rögtön látni fogjuk, nem
könnyű fába vágta a fejszéjét az, aki macskamentéssel szeretne foglalkozni.

 A fertőző macskabetegségek jellegéből adódóan a menhelyre kerülő cica egy esetben van biztonságban: ha fertőtlenített, a többi állattól légmentesen elzárt, külön szellőzéssel ellátott karanténba kerül, és nem érintkezik más macskákkal.


 Játsszunk el azzal a gondolattal, miszerint létezik egy ilyen menhely, és kukkantsunk be a színfalak mögé, vajon mi történik a bekerülő kis védencekkel.

Tegyük fel, hogy egy nap kétségbeesett nyivákolást hallunk mondjuk egy útszéli konténerből, és felfedezzük, hogy zacskóba kötve valaki kirakott egy kismacskát. Első felindulásunkban elnevezzük Mirrmurrnak, kitaláljuk, miért is nem vihetjük haza, és ha megnyugtattuk magunkat valami nyomós indokkal, akkor rásózzuk a macskamenhelyre.

Mirrmurr kandúr megérkezik a cicaotthonba, ahol azonnal elkülönítik, megkapja saját, külön szellőzésű lakosztályát.

Átesik az orvosi vizsgálatokon és a bolhátlanításon, féreghajtáson. Vegyük azt az egyszerű esetet, amikor Mirrmurr teljesen tünetmentes, az orvosi vizsgálatok nem mutatnak ki rajta semmilyen betegséget. Természetesen nem tudhatjuk, nem fertőzött-e olyan betegséggel, amely egyelőre nem mutat tüneteket, de esetleg a bezártság okozta stressz vagy egyéb tényezők miatt később megbetegítheti az állatot. Mirrmurr tehát tünetmentes, de ennek nem dőlünk be, hisz’ van nekünk három remek, gyógyíthatatlan és halálos macskabetegségünk, amelyre illik letesztelni a cicát, mielőtt kimondjuk: egészséges – persze szép is lenne, ha csak három ilyen betegség létezne, de vegyük csak a legjellemzőbbeket, leggyakoribbakat, amelyekk a hazai cicaállományt szó szerint tizedelik.

Cicánktól tehát a megfigyelés után vért veszünk és elvégezzük a FIP, FIV és FeLV – azaz fertőző hashártyagyulladás, macska-AIDS és leukózis – teszteket rajta. Szerencsénk van, Mirrmurr mindenre negatív. Kár, hogy a ma forgalomban lévő tesztek nem adnak 100%-osan megbízható eredményt, ezért több, mint ajánlott fél év múlva megismételni őket – és persze az sem lesz 100%-os, de azért ezek alapján már élhetünk a gyanúval, hogy cicánk fertőzött, vagy sem. Mirrmurr tehát fél évig karanténban marad. Ne felejtsük: karanténban, nem pedig valami szobában, ahol a szomszédos ketrecben egy másik doromboló négylábú enyhe légúti megbetegedéses tünetekkel szórja szét a vírusokat – ugyan, csak egyet köhhintett, hisz’ semmi baja! Hiába szeparáljuk el a cicákat külön ketrecekbe, ha egy szobában, egy légtérben vannak, ez nem sokat ér.

Nem feledkezünk el arról sem, hogy a vírusok egy része igen ellenálló, átvihető cipőtalpon, ruhán, kézen, tehát a napi takarítás és etetés során minden állat után ruhát váltunk, cipőtalpat fertőtlenítünk, fertőtlenítővel kezet mosunk – közben elmerengünk azon, hogy ilyen szigorú óvintézkedéseket még a kórházak fertőző osztályain sem tudnak betartani. Minden állat tálkáit külön mosogatjuk, és természetesen az almozás kellékeit sem kezelhetjük együtt a többi cicáéval.

Mindemellett persze tisztában vagyunk azzal is, hogy bármennyire szeretnénk megóvni védenceinket, a steril körülmények között tartásnak is vannak veszélyei, hisz’ az immunrendszert így nem érik stimulusok. Ha később a steril körülmények között felnőtt cica bekerül a macskaközösségbe, elképzelhető, hogy villámgyorsan megbetegszik, még rosszabb esetben meghal.

Mirrmurrnak szerencsére minden tesztje negatív lett, még csak egy kis fülatkát sem fedeztünk fel rajta. Elkezdtük az oltási programját is, így fél év múlva, viszonylag nagy valószínűséggel kijelenthetjük: egészséges és örökbefogadható. Megfordul a fejünkben, hogy netán össze is engedhetnénk más, hasonló paraméterekkel rendelkező, egészségesnek látszó cicákkal (ne feledjük, erre igen kicsi az esély, hisz’ az utcán élő macskák 70-90%-a hordozza a fent említett gyógyíthatatlan, halálos macskabetegségek valamelyikét). Azután végiggondoljuk, mennyire praktikus dolog ez az összeengedés, hisz’ a különböző helyről származó cicák különböző olyan vírusokat hordozhatnak (pl. több tucat féle coronavírus, stb.), melyek épp most nem okoznak náluk betegségeket, azonban más cicákat megbetegíthetnek, kereszteződhetnek egymással, mutálódhatnak, és akár halálos megbetegedést is okozhatnak – és máris volt-nincs a fertőzésmentes macskaállomány.

A rettegett és alig ismert FIP, a fertőző hashártyagyulladás okozója is mutálódott coronavírus. Hogy milyen hatások váltják ki a mutációt, azt egyelőre csak sejti az orvostudomány, de tény az, hogy a mutáció bármikor létrejöhet, így amelyik cicában “megfelelő” coronavírus van (márpedig az utcán élő cicák szinte mindegyike találkozott már ilyen-olyan coronával, így akár a FIP leendő kórokozójával is összefuthattak), azok ki vannak téve a betegségnek. Miután ezt végiggondoltuk, úgy döntöttünk, fél év után sem helyezzük el a cicákat közös kifutóban, inkább biztonságosan, elkülönítve tartjuk őket.

Eltelt tehát hat hónap, és Mirrmurron nem jött ki semmi betegség, ezért örömmel örökbeadjuk őt. Természetesen, ha más cica mellé kerül, akkor újra ki van téve a fertőzéseknek, ezért ha netán visszahoznák pár nap múlva, újra kezdhetjük a vizsgálati és karanténozási procedúrát azon betegségek miatt, melyekre jelenleg nem létezik védőoltás (pl. macska-AIDS).

Nagyjából így kellene tehát működnie egy ideális macskamenhelynek. Hogy lássuk, milyen utópisztikus ez az elképzelés, végezzünk egy rövid számolást. Nyertünk a lottón, így felépült ötven fős, külön szellőzéses karanténokkal rendelkező macskamenhelyünket néhány százmillióból. Töltsük meg hát cicákkal, és számoljunk.  Mirrmurr kandúr először is átesik a bolhátlanításon, számoljunk erre 100 forintot, hisz’ nagy cégek támogatnak, anyagárban kapunk mindent. A féreghajtás (melyet két hét múlva megismétlünk) történjen mondjuk valami olcsó módon, pl. Cestal Cat tablettával; 2×120 Ft. A FIP, FIV, FeLV tesztek ára (szintén anyagárban) kb. 7500 Ft; ezt is megismételjük fél év múlva. Az oltóanyagokat szintén anyagárban kapjuk (de csak titokban, hisz’ állatorvosunk megüthetné a bokáját, ha a Kamara által ajánlott minimum alatt oltogatna). A két kombinált megvan 1500 Ft-ból, a két leukózis 1700 Ft-ból, ha még FIP oltásra is vetemedünk, az darabonként 2700 Ft-ban “fáj”. Közben persze vitaminokat is adunk Mirrmurrnak, főleg az első időkben, hogy megerősödjön nálunk; kis Béres csepp és pár bogyó, mondjuk úgy 1500 Ft értékben. Olcsón kapjuk a tápot és az almot is, így mondjuk havi négyezer forintnál nem költünk többet. A szintén anyagáras váltóruhák, kézmosók, fertőtlenítők, mosószerek szintén kijönnek egy ezresből havonta.

Fél évig összesen 55 440 forintba kerül nekünk egy egészséges macska tartása, anélkül, hogy beleszámoltuk volna a menhely fenntartását (víz, villany, stb), az állatorvosok és gondozók díját, a gazdakeresésre és marketingre fordított összegeket, a telefonszámlát, az állatmentés költségeit, az ivartalanítást(!)… és még sorolhatnánk. És persze ne feledkezzünk meg arról, hogy a cicáknak ingergazdag környezetet is biztosítanunk kell, játékok, mászó-alkalmatosságok, stb. segítségével, melyeket nyilvánvalóan cserélni is kell, hisz’ egy részük még csak nem is fertőtleníthető.

Ötven fős, egészséges macskákkal dolgozó menhelyünkön az állatok tartása és ellátása tehát évente több, mint öt és fél millió forintba kerül – anyagárban, ha évente nem fogadunk többet ötven macskánál. Ha fél év múlva, amikor kiadhatók a cicák gazdához, minden cicát örökbeadunk, és helyüket újabb ötven cicával töltjük be, tizenegy millióba kerül az állatok ellátása.

A menhelyekre természetesen ritkán kerülnek be teljesen egészséges állatok. A kezelések, a műtétek a fenti összeget duplájára, triplájára növelhetik. Nemrég gondjaimba vettem egy beteg cicát; épp csak tüsszögött, amikor hozzám került. Egy hónap alatt kb. nyolcvanezer forintba került csak az orvosi kezelése, és a szükséges (jórészt anyagárban kapott!) gyógyszerek, pedig még csak műteni sem kellett.

A fentiekből könnyen kiszámolható, hogy az ideális macskamenhely fenttartási költségei évi százmilliós nagyságrendre rúgnak még akkor is, ha minimális számú állattal dolgozik. Erre a világon szinte sehol nem lenne pénze civil szervezetnek. Pedig megérné. Hiszen úgy adhatnának örökbe cicákat, hogy nem kellene félni attól, az új gazdinál napok alatt meghal, kijönnek rajta fertőző betegségek, esetleg az oltás hatására hal meg, vagy megfertőzi az otthoni állatokat. Erre sajnos számos példa van, hisz’ ideális macskamenhely nem létezik.

Léteznek helyette olyan menhelyek, ahol nincs karantén, ahol nem ismernek a kombinált oltáson kívül más vakcinát, ahol oltatlanul, tömegével egy légtérbe rakva tépik és fertőzik egymást az állatok. Nem leszek túl népszerű e kijelentésemmel, mégis azt kell mondanom: néha jobban jár a macska, ha az utcán hagyjuk, mintha puszta jószándékból elhelyezzük egy ilyen menhelyen. Az utcán van lehetősége elmenekülni más macskák elől, nem kapja halmozottan azt a vírusmennyiséget, melyeket bezárva, másik száz macskával egy légtérben kapna. Sőt, még arra is van esélye, hogy valakinek megtetszik, és az illető hazaviszi, bár eddig eszébe sem jutott, hogy cicát szeretne, s egy macskamenhelyre végképp nem látogatna el.

Az ideális macskamenhely tehát álom marad csupán. Az én álmom. Valószínűleg sosem valósul meg. Maradnak helyette a foggal-körömmel harcoló civil szervezetek, a vért izzadó, saját pénzen több száz hontalan macskát gondozó és eltartó magánemberek. Hogy lesz-e bármikor a legcsekélyebb lehetőség is arra, hogy úgy tartsanak és gondozzanak állatokat, ahogy az maximálisan a négylábúak javát szolgálja, nem tudhatjuk. Nem valószínű. Pedig a jó emberek mindent megtesznek, amit emberi jószándékkal tehetnek, amit erkölcsi kötelességüknek éreznek, amivel segíthetnek azon a sok-sok kidobott, nyomorgó, sebesült és beteg cicán, akit az emberek hozzájuk visznek. Az áldozatokat pedig csendben elsiratják… És talán nem is tudják, hogy lehetne másképp is!

Forrás:

Bélafalvy Krisztina

www.zoldmagazin.com/belso/macskamenhely.html