Pitty adatlapja

Ismét a kegyetlen magyar valóság szemtanúi lehettünk. Szomorú és végtelenül elkeserítő, hogy az utcán élő, tanyák körül vegetáló, chipnélküli, oltatlan, ráadásul VEMHES kutyusok országa vagyunk.

A mezőőr kérte segítségünket egy bekerítetlen tanyán élő kisebb kutyakolónia befogásával kapcsolatban. Pár nappal előtte került kórházba az idős gazda és azóta valószínűleg senki nem etette ezeket a kutyusokat.

Kollégánk kiment a portára, ahol a beharangozott 3 kutyus helyett rögtön 4 fogadta. Persze, mind tisztes távolból ugatott rá, közel egyik sem mert jönni és közeledésre el is tűntek a tanyát övező ősdzsungelben. Egy megoldás maradt: ki kellett tenni a csapdát.

A 4 kutyusból végül kettőt, PITTY-t és Patty-t, sikerült a csapdával befogni. Joggal gondoltuk, juhé, ezt a csatát már félig megnyertük hisz ők ketten biztonságban vannak, még akkor is, ha a happy end csak akkor jön el, ha a másik 2 kutyust is sikerül majd befogni.Legalábbis ezt gondoltuk aznap  reggel. Jóval később aznap fedeztük csak fel a csukott szemű újszülöttet a kennelben, aki nyilván a mamit, azaz Patty-t, ért stressz miatt született meg. Nem tudjuk, hogy ez az egy szem picike életben tud-e maradni, de legalább itt sokkal nagyobb esélye van rá mintha egy bokortanyában született volna meg. Ő a Pequeño nevet kapta. 

Többemberes akció keretében is feladta a leckét kis csapatunknak, de két héttel később végül csak megfogtuk a harmadik rettegőt, Putty-t, is. A csapdát messziről elkerülte, de sikerült bekeríteni. (A 4. kutyusnak sajnos csak a hangját hallottuk, még csak megpillantani sem engedte magát.)

PITTY-ből  bekerülésekor mindössze egy csillogó szempár látszott, úgy elbújt a kutyaház mögött, a kennel mélyén.  Kezdeti félelmét azonban sikeresen legyőzte, viszonylag gyorsan maga mögött hagyta az átélt sokkot és stresszt és mára egy cuki, bújós, emberközpontú kutyus lett belőle. Mindenkibe szerelmes, akinek csak egy kedves szava is van hozzá. Önkéntesünk, Timi, aki rendszeresen sétáltatja és akinek szocializációját köszönheti, csak így beszél róla: „Hát megzabálom! Annyira kedves!” Imád ölben lenni – szó szerint megdermed a boldogságtól ha valaki felveszi. Meg sem moccan, nehogy véletlenül újra letegyük és abbahagyjuk a simogatását.
Kutyatársaival barátságos. A macskateszt során ( ami egy cicákkal teli, apró szobában zajlik), azt tapasztaltuk, hogy nem volt érdeklődő a macskák iránt. Mivel mindkét fél megilletődött állapotban volt, így nem feltétlen garantált, hogy máskor, más környezetben teljesen cicabarát lesz. 

2021.09.08-án elvégzett szívféregtesztjének eredméne: negatív. 

Most ő is próbára teszi szerencséjét, hogy megtalálja álomcsaládját.  
Örökbe fogadták. 2021.11.19. (J)

We had to witness the cruel Hungarian reality once again. It is sad and indescribebly disheartening to realise that Hungary is the land of chipless, unvaccinated and moreover, PREGNANT  stray dogs living in the street and around the countryside farms.

The local ranger asked for our help to help him catch a smaller dog colony living on a farm with no fence around. A few days earlier the elderly owner of the dogs had been admitted to hospital and according to hearsay no one had fed the dogs since then.

Our colleague appeared on the property and found 4 dogs instead of the 3 having been reported to him. Of course, all were barking at him from a long distance – none of them dared to come close and as he approached they promptly disappeared in the „jungle” surrounding the farm. There was one solution left: he had to set up the trap.

Out of the 4 dogs he managed to trap 2 in the end. They were PITTY and Patty. We were rightly pleased with ourselves as we certainly half-won this fight having placed the 2 dogs in safety even though we knew that the happy end would only come when the other 2 dogs could be caught as well.

At least this is what we thought that morning. Only much later did we discover the newborn pup with his eyes still tightly closed in the kennel who was obviously the result of the huge stress that the mummy, Patty, suffered. We do not know whether this one pup could survive or not, but the odds are certainly more in his favour here than what they would have been, had he been born under a bush in the wilderness. He was named Pequeño.

Two weeks later we assigned multiple persons to our next operation, so we managed to catch the 3rd little „scaredy-cat”, Putty. He avoided the trap from afar, but we managed to circle him. (We could only hear the barking of the 4th dog. He/she didn’t le tus spot him/her.)

All that was visible from PITTY when she came into our care was a pair of bright eyes. She híd herself so well int he depth of the wooden dog kennel. She, however, has overcome her  fears. She has fairly quickly left behind the huge schock and stress and by now she’s a cute, cuddly, people-centred little dog. She falls in love with everyone who might have a kind word for her. Our volunteer, Timi, who walks her regularly and to whom she owes thaanks for her socialisation, has simply said of her: „ Jeez, I could eat her up, she’s so cute!” She adores being in your arms – she freezes motionless verbatim as soon as someone picks her up. She doesn’t make a movement in case it might make us think of putting her down and stop caressing her.
She’s friendly with other dogs. During our impromptu cat test (that is conducted in a small room full of cats) she did not show any interest in the felines. However, because both parties were experiencing a new situation it is not fully guaranteed that she will be completely cat-friendly in other situations as well.  
Her heartworm test result on 8th September 2021 came back negative.

Now she’s trying her luck to find her dream family.
She's been adopted. 19.11.2021 (J)