Csak úgy, a semmiből, hirtelen egy háznál találta magát. Ott nem maradhatott. Mivel nem volt chipje, így gazdája sem volt. Nem is kereste senki.
Nehezen szokta meg a szabad csavargást követő bezártságot. Amilyen apró a termete, olyan nagy a hangja. Eleinte rendkívül sokat sírt, és visító hangon panaszkodott. Most már jól érzi magát, falkában él. De a hangoskodásról nem szokott le. Rendkívül eleven. Egy percig nem tud nyugodtan ülni. Állandóan rohangálnia kell, és ugrálni össze-vissza. Vérében van a nyüzsgés. Nem öleb, a mozgás a lételeme. Ha kipécéz magának egy embert, azt árkon-bokron át követi. Gyerekektől nem jön izgalomba, inkább a felnőttekhez ragaszkodik. Szépen sétál pórázon .
Olyan gazdit szeretnénk találni neki, akinek van ideje és türelme megtanítani a szabályokra, aki elviseli a hangoskodását, aki mosolyogva figyeli rosszalkodását, akinek élete végéig hűséges társa lenne.
Németországba költözik.
