Mezőmegyeren kóborolt ez az elhanyagolt szőrű kis tündér. Érkezésekor kicsit morcos volt és határozottan nem volt hajlandó a pórázt elviselni magán, de ahogyan az lenni szokott, a törődés, a szeretet és a biztonságérzet segített neki abban, hogy ezen problémáit leküzdje. Erős túlzás lenne azért még azt mondani, hogy a pórázon sétálás már tökéletesen megy neki, hiszen, ha megfeszül, nemes egyszerűséggel csak lefekszik, de azért már nagyon sokat fejlődött ilyen rövid idő alatt is.
Mérhetetlenül barátságos és kedves kutyus, akinek a koloncos bundája alatt egy óriási szív rejtőzik. Alapvetően aktív és játékos, de nem az az örökmozgó típus.
Gazdára talált! 2017. 03. 15.
