Ez az ártatlan tekintetű, szende kis izompacsirta egyedül bolyongott az utcákon, chip nélkül, gazdi nélkül. De rátaláltunk, így már biztonságban van.
Sokat sír a kennelben, nem szeret egyedül lenni. Egy simogatástól elalél. Esdeklő tekintettel kéri a további törődést. Nem lehet neki ellenállni. Gyönyörű, csokibarna szőr, bársonyos tapintás, és az a hálás nézés… Egy igazi angyal felnőttekkel és gyerekkel is. Kezdetben ismeretlen volt számára a póráz, de lassan hozzászokott, és apró lépéseket megtéve elindult. De leginkább az ember közelségét szereti. Ülni az imádott mellett, és fejét a tenyere alá dugni. Sosem lesz belőle izgága futóbajnok. De egy életre szóló barát igen