A 2020-as év nagyon rosszul indult. Özönlöttek a telepre a gazdás kutyák. Nem egyesével, nem párban érkeztek, hanem tömegével 1-1 gondatlan, felelőtlen gazdától. Volt olyan csapat, akiket hatósági közreműködéssel kellett kobozni, voltak olyanok, akikkel telezsúfolták a 4 db inkubátort egyszerre, este, a sötétben. És voltak olyanok, akiket kérésre hoztunk el, mert túl sokan lettek…
Ez utóbbi csapat 9 kutyusból állt. Volt mindenféle korú: baba, kölyök, kamasz, fiatal és felnőtt. Hogy milyen rokoni viszonyban álltak, vagy állnak egymással, hogy ki kinek a kicsodája, az rejtély. Egy valami közös bennük: hasonlítanak egymásra. Ők Mini, Freya, Frida, Karla, Trudi, Inge, Verena, Udo és Jürgen.
Közülük az egyik kutyus: Jürgen. Ő egy nagyra nőtt baba rövid lábakkal, hatalmas tappancsokkal és rengeteg vörösbarna szőrrel. Szóval gyönyörű. Még mit lehetne írni róla? Olyan, mint egy kutyakölyök: ugrál, rohangál, rágcsál mindet, ami útjába kerül, szétszed mindent, amit talál. Utánozza a többieket, ha valaki ugat, akkor ő is kiereszti hangját. Tanulékony , csodaszép, bújós, kedves. És most boldog.
De egy gazdi mellett még boldogabb lenne.
Németországba utazott. 2020.04.24.